Törhetetlen (Zala)kerámia (Ch. Gáll András)
Ugye, senki sem állítja azt Magyarországon, hogy előre tudta: a 11. forduló után még lesz veretlen a férfi NB I mezőnyében, és az a csapat a Zalakerámia-ZTE KK lesz?! Mert ha mégis jelentkezne valaki, akkor az illető nyilvánvalóan hazudik. tovább >>
10/29
Kőkemény Gumi (Ch. Gáll András)
A Falco a minap 98-76-ra verte az Albacompot, és a meccs után Déri Csaba, a szombathelyiek – amúgy tősgyökeres körmendi – szakvezetője azt nyilatkozta a Nemzeti Sport tudósítójának, amit gondolt.
Mégpedig a következőt: „Az Albacomp ezekkel a légiósokkal nem élcsapat, nagyon könnyű győzelmet arattunk." tovább >>
10/19
Shaq, az aranygyűrű és a józan ész (Fazekas Zoltán)
Alig egy hét, és a nyári szendergése után életre kel a világ legnívósabb és legnézettebb bajnoksága, az NBA. A liga derék amerikai hírverői – akiknek a földgolyóbis legdörzsöltebb reklámszakemberei dolgoznak azon, hogy a figyelem állandóan rájuk irányuljon Kamcsatkától Melbourne-ig – most is gondoskodtak arról, hogy az átlagosnál nagyobbak legyenek az elvárások a szuperversengés rajtját megelőzően. tovább >>
09/21
Barátok közt, ahogy szokás (Somos Ákos)
Túl vagyunk egy nem éppen eseménytelen nyáron, a férfiválogatott előzetesen nem túl sokra tartott legénysége mintha némi távlatot is adott volna a sportágnak az európai osztályozón mutatott játékkal – mégis, az új bajnoki szezonnak úgy megyünk neki, ahogy az összes eddiginek jó évtizede. Majd csak lesz valahogy. tovább >>
06/12
Legatyásodva (Zelenyánszky Balázs)
A sportújságíró mind őrült. Elnézést kérek minden kollégától, de ez tény. Megszállottság nélkül nem lehet ezt a munkát magas színvonalon művelni. Máskülönben valószínűleg mi sem vállalkoztunk volna arra, hogy saját büdzsénk terhére kocsival nekivágjunk a „közeli” Lettországba vezető útnak, ahol a női kosárlabda Európa-bajnokságot rendezték. tovább >>
06/11
Litvánok és hősök (Fazekas Zoltán)
Fura gondolatai támadtak az emberfiának, amikor május 8-án a Szolnok–Paks férfi negyeddöntő negyedik, mint utólag kiderült, egyben utolsó meccse hajrájában a hazai szurkolók nem foglalkoztak azzal, hogy kedvenceik talán az egész idény legpocsékabb teljesítményét produkálják és kiesnek. tovább >>
04/17
Taurasissimo (Molnár Csaba)
Azt mondta Honti Kata, hogy „olyan önbizalommal kellene játszanunk, ahogy Diana Taurasi teszi, akkor tudnánk igazi címeket nyerni”. tovább >>
04/08
Csajok a csúcson (Mihályi András)
Ha az ember manapság örömöket keres a magyar kosárlabdázásban, a nők felé kell fordulnia. És ezt nem a szebbik nem iránti férfiúi elfogultság mondatja (íratja) velem, hanem a tények: miközben a sportág itthoni férfiszakága csakis itthon hajlandó bármit is felmutatni, hölgyeinket ott találjuk az esztendő mindkét kontinentális csúcseseményének mezőnyében. tovább >>
03/24
Bolond világ (Murányi András)
Rátgéber és Székely edzőben elsősorban az a jó, hogy egyik se normális. Kvázi bolond mindkettő. tovább >>
01/21
Az egerszegi Putesz (Lantos Zsolt)
2008 novemberében játszották a Zalaegerszeg-Körmend férfi kosárlabda mérkőzést. A csapatok melegítettek, mikor Patonay Imre, azaz Putesz belépett a terembe. Neki is furcsa lehetett a vendég vasi szurkolótábor előtt elsétálni és leülni a zalai kispadra. A körmendi fanatikusok megtapsolták, barátsággal üdvözölték. tovább >>
01/07
Komolyság: elhalasztva! (Somos Zoltán)
Próbálja meg kitalálni a kedves olvasó, a férfibajnokságban – melynek helyszíni nézettsége, kvázi a fizető kereslet még mindig igen szép honi viszonylatban – az eddig lejátszott(?) 11 fordulóból hány volt, amely az eredeti kiírás szerint zajlott? tovább >>
12/21
A Hegy(vidék) nem megy Mohamedhez (Hajdú B. István)
Bevallom, régóta nem jártam már a fővárosban első osztályú férfi kosármeccsen. Igaz, ez nem csupán az én lustaságom, vagy nemtörődömségem miatt alakult így. Mentségemre szóljon, elég régóta nem volt Pesten ilyen. Igaz most sem Pesten, hanem Budán, a nemrég megnyílt Sportmax2-ben került sor a Hegyvidék–Kecskemét (a szponzorok kedvéért Enternet-NTE–Univer) összecsapásra. tovább >>
11/26
Tét-meccs (Somos Ákos)
„Szép, szép, csak nincs tétje.”
Színházi körökben az olyan alakítást (netán komplett előadást) szokás így minősíteni, amelyben a színész öncélúan villogtatja technikai repertoárját, a színpadgépezet hibátlanul működik, mégis, az egész valahogy nem szól semmiről, csupán az alkotók letudják a kötelező produkciót. Amúgy „professzionálisan.” tovább >>
